A batáta jó válasz az éghajlatváltozásra

2026. szeptember 15.

Körülbelül tíz évvel ezelőtt hangzott el először az a kijelentésünk, hogy „az édesburgonya Ásotthalom válasza a klímaváltozásra”; ekkor kapott fajtaelismerést a kifejezetten a hazai körülményeinkhez nemesített fajtánk, az Ásotthalmi-12. Azóta is töretlen lelkesedéssel végezzük a munkánkat, a batáta szépen terem, szemmel láthatóan jól érzi magát nálunk, mi pedig előre tekintünk, dolgozunk tovább és közben rengeteget tanulunk. A 2026-os történelmi aszály azonban bennünket is elgondolkodásra késztetett: a szubjektív érzésünk mellett tényszerűen is alá tudjuk támasztani, hogy a batátatermesztés jó válasz az éghajlatváltozásra, a globális felmelegedésre? Nézzük!

Hőmérséklet

Ha ma Magyarországon egy adott kultúrában rejlő potenciált kívánjuk vizsgálni a klímaváltozás tükrében, akkor talán érdemes ezt a hőmérséklettel kezdenünk. Hazánkban nem véletlenül használja a köznyelv az „éghajlatváltozás” és a „globális felmelegedés” szavakat gyakorlatilag egymással felcserélhetőkként; még ha ezek szigorúbban vizsgálva nyilvánvalóan nem ugyanazt jelentik is, az időjárásunk egyre melegebbé válása talán a legjobban, a bőrünkön leginkább tapasztalható változás, trend.

Ebből a szempontból a jó hír, hogy a batáta köszöni szépen, nagyon szereti a meleget, sőt, a napsütést is; kifejezetten „napszerető” (heliofil) növény. Szakirodalmi adatok alapján a fejlődéséhez a 24-25 °C hőmérséklet az optimális. Bár ez az érték elsőre kicsit alacsonynak tűnhet, az igazság az, hogy a batáta ezzel a hőmérsékleti optimummal a hazánkban termesztett növények közül a leghőigényesebbekkel esik egy kategóriába, mint amilyen például a paprika vagy az uborka. Ezzel szemben a gumójáért vagy gyökeréért termesztett kultúráink közül a burgonya, a sárgarépa, a cékla, a cukorrépa vagy a csicsóka hőoptimuma csak 16-19 °C. Másrészt, a 24-25 °C-os hőoptimum azt is jelenti, hogy a batáta számára a legideálisabb, ha az éjszakai léghőmérséklet 15-20 °C, a nappali pedig 25-30 °C közé esik, ami a hazai átlagos nyári hőmérsékleteinkhez elég közel állónak tűnik. A batáta azonban valójában ennél magasabb hőmérsékletet is gond nélkül elvisel; a gumók fejlődése csak 35 °C fölötti hőmérsékleten áll meg, míg például a burgonyáé már 26-28 °C-on. Mivel ez utóbbi hőmérsékletet manapság Magyarországon gyakran jócskán túllépjük, így nem véletlen, hogy a burgonyatermesztés esetében egyre rendszeresebben szükséges ún. frissítő öntözést is alkalmazni, amelynek célja elsődlegesen nem a vízpótlás, hanem inkább a növényállomány-, és annak környezetének hűtése.

Minden csepp napsugár kihasználva

Tehát kijelenthetjük, hogy az elmúlt években egyre gyakrabban tapasztalható forróságot és hőhullámokat a batáta sokkal jobban bírja, mint a hagyományosan nálunk termesztett gumósok vagy gyökérzöldségek. Természetesen léteznek ebben a kategóriában egyéb trópusi „versenytársak” is, mint a manióka (vagy másnéven tápióka vagy kasszáva), a taró (vagy táró) vagy a jam(sz)gyökér, ezek azonban egyrészt már olyan magas hőmérsékletigényűek is lehetnek, amit még a felmelegedett klímánk sem tud kielégíteni, elsősorban azonban a vízigény kapcsán „véreznek el”; sokkal több vízre volna szükségük, mint a batátának. Ezzel pedig rá is fordulhatunk a klímaváltozás mezőgazdaságunk számára másik igen fontos sarokpontjára, a rendelkezésre álló víz mennyiségének kérdésére.

öntözés és Vízhasznosítás

A batáta ma Magyarországon csak öntözés mellett termeszthető kellő biztonsággal. Ebben az aszályban ez óriási hátránynak tűnik, de legyünk reálisak: hazánkban a zöldségtermesztés öntözés nélkül jó ideje gyakorlatilag lehetetlen, vagy minimum rendkívül kockázatos, és sajnos úgy tűnik, hogy egyre több szántóföldi kultúránkról kell ugyanezt elmondanunk. Öntözni tehát szerintünk kell, a kérdés „csak” az, hogy milyen növénykultúrákat.

Öntözés a biztonságos terméshozamért

Jó támpontként szolgálhat a vízhasznosítás képességének kérdése. Milyen mértékben hasznosul a kijuttatott víz, mekkora terméssel, növekedéssel hálálja azt meg az öntözött kultúra? Ennek vizsgálatához induljunk ki abból, hogy adott kultúrának mennyi vízre van szüksége egy tenyészidőszak folyamán, és hogy ez az érték hogyan viszonyul a hazai csapadékviszonyokhoz és a várható termésmennyiséghez.

A batáta nagyjából 500 mm vizet igényel az ültetéstől a betakarításáig terjedő időszakban. Amennyiben ezt kedvező eloszlásban megkapja természetes csapadék formájában, akkor az öntözése sem szükséges. Bár ennek megfelelően a világban sok helyen nem is szoktak mesterséges vízpótlást biztosítani számára, hazánkban sajnos erre nem alapozhatunk. Viszont maga ez a vízigény magyarországi körülmények között sem kiugró; nagyjából hasonló értékkel kalkulálhatunk a burgonya és a legtöbb zöldségkultúránk esetében is, a kifejezetten vízigényesek (pl. étkezési paprika) vagy akár vízpazarlók (pl. uborka) esetében pedig még magasabbal (600-700 mm).

A HungaroMet adatai szerint 1991 és 2020 között az éves átlagos csapadék az országban nagyjából 600 mm körül alakult, amelyből 320 mm esett a május-szeptember közötti időszakra, a batáta tenyészidőszakának idejére, vagyis egy ilyen átlagos évben – figyelembe véve a csapadék eloszlásának egyenetlenségét – nagyjából 250 mm öntözővíz kijuttatásával kell számolnunk, és ennek fényében állapíthatnánk meg az elért termésmennyiség gazdaságosságát. Sajnos az elmúlt években a természetes csapadék mennyisége csökkenni látszik, az időjárásunk pedig egyre szeszélyesebbé válik, de ez – ahogy erre már korábban is utaltunk – minden kultúrát érint. Nem minden kultúrát érint azonban ez ugyanolyan mértékben, ha számításba vesszük a hőigényt, hőtűrést is; minél rosszabb a hőtűrés, annál gyakrabban lesz szükség a korábban már említett „extra”, frissítő, hűsítő öntözésre.

A gyakoribb öntözés ráadásul a lombot veszélyeztető gombás betegségek megjelenésének és terjedésének kockázatát is magában hordozza, ezen a téren pedig a batáta ismét kiemelkedik a versenytársai közül, ugyanis tapasztalataink szerint egyáltalán nincs olyan kórokozója, amely hazai körülmények között gazdasági kárt okozna, szemben például a burgonyán rendszeresen jelentkező fitoftórás vagy alternáriás betegségekkel. A páratartalom növelése miatt szintén rendszeres öntözésre van szükség a biológiai értelemben vett termésükért termesztett kultúrák esetében, ugyanis a légköri aszály a virágok megtermékenyülését gátolja. A batáta esetében viszont szerencsére ez sem okoz gondot, tekintve, hogy az esetlegesen képződő virágok megtermékenyülésének nincs semmi jelentősége.

Egészséges, dús lombozat

Sajnos – egyelőre – kis termőterülete miatt a batáta termésátlagaira vonatkozóan Magyarországról egyáltalán nem, és Európából is csak alig rendelkezünk statisztikai adatokkal, tehát a más kultúrákkal való összevetést ez sem teszi lehetővé. Természetesen a termésmennyiség – ugyanúgy, mint minden növénykultúránál – számos tényező függvénye, de tapasztalataink alapján tövenként 1 kg fölötti gumótermés elérésével számolhatunk, ez pedig az átlagos sor- és tőtávolsággal számolva (100 × 30 cm) már 30-40 t/ha terméshozamot jelent. Ez az érték hasonló a burgonya terméshozamaihoz, ez viszont a batátagumó magasabb szárazanyagtartalma (ami 30% körül alakul, míg a burgonyáé inkább 20-25%, természetesen ismét számos tényező, például a fajta függvényeként) miatt azt jelenti, hogy a batáta jobban hasznosítja a rendelkezésre álló vizet, hatékonyabban és rövidebb idő alatt épít a segítségével szervesanyagot.

szárazságtűrés

Kezdjünk egy érdekességgel: indiai kutatók nemrégiben publikáltak egy tanulmányt, amelyben kifejezetten a klímaváltozás tükrében vizsgálták a batátát (Pushpalatha és Gangadharan, 2023). Ami számunkra furcsának hat, hogy a szerzők a batátát összességében szárazságtűrő növényként ismertetik, amelyet az aszálynak kitettebb területekre is ajánlanak. Ez persze jól mutatja, hogy az egyes földrészeken mennyire mások a viszonyítási alapok és elgondolkodtat, hogy akkor tulajdonképpen mit is értsünk szárazságtűrés és vízigényesség alatt egy adott kultúrnövénynél? Ennek ugyanis valójában számos aspektusa van, amik közül egyet, a vízpazarlás-vízhasznosítás kérdését már tárgyaltuk. De a kérdés vizsgálható úgy is, hogy vajon az adott növény egyáltalán túléli-e a szárazságot – „csak” esetleg termést nem hoz, vagy nem eleget –, illetve hogy ugyanolyan érzékeny-e minden fejlődési stádiumban.

Mélyre hatoló gyökérzet, kiváló vízhasznosítás

Megalapozottnak tűnik az a következtetés, hogy szárazabb periódusok idején más kultúrákkal összehasonlítva a batáta esetében később jön el az a pont, amikor a növény teljesen „föladja” és elpusztul. Ennek oka egyrészt, hogy a batáta a föld feletti részeinek növekedését hatékonyan fogja vissza szárazságstressz esetén, ezzel csökkentve a párologtató felületet. Másrészt a gyökérzete igen mélyre, akár másfél méter mélyre is képes lehatolni a talajba, ami például a sekélyen gyökerező burgonyával összehasonlítva jelentős előny, hiszen a talaj mélyebb vízkészletét is képes hasznosítani.

Emellett a gyökerei sokkal hatékonyabban, „erősebben” képesek felszívni a vizet a talajból. Mit jelent ez? A talajban lévő víznek csak egy része felvehető a növények számára, a többi túl erősen kötődik a talajszemcsékhez; ez az úgynevezett holtvíz. Ahogy közeledünk ahhoz a ponthoz, ahonnan a felvétel már teljesen lehetetlen, úgy persze egyre nehezebbé is válik a növény számára a vízfelvétel, és lassulnak az életfolyamatai. A legtöbb növénynél általában a még rendelkezésre álló felvehető víztartalom 50%-ánál (de pl. a burgonyánál már a 65% alá csökkenésénél) jön el az a pont, ami már egyértelműen stresszt jelent számára. Ezzel szemben a batáta még a felvehető víztartalom 35%-ra csökkenését is jól viseli!

Egyértelmű persze, hogy a batátának is vannak érzékenyebb és kritikusabb fejlődési fázisai – elsősorban a dugványok ültetésének időszaka és az azt követő 2-5 hét, amikor a tárológyökerek kialakulása („differenciálódása”) történik – amiben a szárazságstressz jelentős termésveszteséget okozna, de a későbbi időszakokban a növény az átmeneti vízhiányt jól viseli, azzal szemben jó ellenállóképességet mutat és hamar képes regenerálódni.

Kiemelkedő életképesség

Talaj

Az éghajlatváltozás tükrében a hőmérséklet és a víz témakörei mellett egy további tényező feltétlenül érdemes említésre: a talaj. A klímaváltozás talajra gyakorolt hatása igen komplex, amiket most részletesen nem fogunk tudni elemezni. Meg kell azonban említenünk a mezőgazdasági területeken világszerte tapasztalható termőréteg elvékonyodást, a talajok termőképességének csökkenését, valamint a káros mértékű sófelhalmozódást; még ha ezek a klímaváltozás mellett elsősorban inkább az intenzív gazdálkodás általános negatív következményei is.

A batáta esetében a talaj szempontjából szerencsés helyzetben vagyunk; ez a növény a talajok iránt alapvetően nem igényes, sőt, kifejezetten ajánlható a gyengébb minőségű – például nagyon laza, tápanyagban szegény – talajok hasznosítására is, ugyanis olyan talajokon is jól teremhet, ahol más, akár még általában igénytelennek is tartott kultúrák sem. A sóstressz kapcsán saját kiterjedt tapasztalataink nincsenek, újabb szakirodalmi adatok azonban azt mutatják, hogy a batáta sótűrése akár 11 dS/m is lehet (a talajok sótartalmát leggyakrabban azok vezetőképességével fejezzük ki), vagyis sokkal jobb, mint a legtöbb termesztett élelmiszernövényünké (pl. búza: 6 dS/m, burgonya 1,7 dS/m). A káros mértékű sófelhalmozódás elsősorban a túlzott műtrágyázás és a rossz minőségű öntözővíz használatának következménye, a klímaváltozásban egyre gyakoribb aszályos periódusok és hőhullámok miatt kialakuló tartósan száraz talajfelszín pedig a sótartalom mélyebb rétegekből felfelé történő vándorlását eredményezi.

Tápanyagban szegényebb talajokon is tökéletes fejlődés

A talajhoz és annak védelméhez kapcsolódóan érdemes megemlítenünk azt is, hogy a batáta rövid tenyészidejű kultúrának számít; Magyarországon átlagosan 110-120 nap telik el az ültetés és a betakarítás között. Érzékeltetésképpen; ez az érték a kukorica esetében az úgynevezett szuperkorai (100-199-es FAO számú) hibridek tenyészidejével egyezik meg. Ez azt jelenti, hogy a batáta kevés ideig foglalja és használja a területet, így nem „zsarolja ki”; az év hátralévő részében több idő marad a talaj regenerálására, vízkészleteinek feltöltésére stb.

Záró gondolatként a korábban már említett indiai kutatók munkájára szeretnénk utalni. A szerzők szerint abból a szempontból, hogy a batáta betölthesse szerepét a világ élelmiszerbiztonságában az egyik korlátozó tényező a rendelkezésre álló ültetési anyag (dugvány) mennyisége. Ez meglepően hangozhat, de számunkra azt mutatja, hogy a szaporítóanyag előállítás olyan speciális szakértelmet és tudást igényel, amivel kevesen rendelkeznek. Bár a Bivalyos Tanya Kft. Ázsiából – egyelőre? – nem kap megrendeléseket, de Magyarországon (és a régióban) örömmel állunk azok rendelkezésére, akik jó minőségű batáta dugványokat szeretnének! 😊

dr. Király Kristóf Domonkos

További bejegyzések