Bevezető
Az édesburgonya termelőknek a termésbiztonságot illetően továbbra is rendszeresen adódnak helyi szinten felmerülő problémáik, amelyek a vártnál kisebb, illetve gyengébb minőségű termést eredményeznek, ezzel gyakran rontva a termelői kedvet.
Nem csak a biotikus (élő: állati kártevők, növényi betegséget okozó gombák, vírusok, baktériumok) tényezők okozzák a termesztés során előforduló problémákat, hanem az abiotikus (élettelen: klimatikus viszonyok, elemi csapások) tényezők is. Nagyon fontos a helyes agrotechnikai elemek betartása. Az édesburgonya esetében a legfontosabb elemek: az ültetési idő, öntözés mértéke, tápanyagok időben történő kijuttatása. Külföldi kutatók megállapították, hogy a járulékos gyökerek három különböző típusú gyökérré válhatnak (raktározó, bojtos illetve ceruza gyökér). Ideális termesztési körülmények között a járulékos gyökerek raktározó gyökerekké alakulnak, kedvezőtlen környezeti feltételek esetén, ugyanazon járulékos gyökerek röviddel az ültetés után a ceruzagyökerek képződéséhez vezet.
Fontos az elején tisztázni, hogy az édesburgonyában nincsenek engedélyezve növényvédőszerek. Szükséghelyzeti engedélyt már kérvényeztek az Amistar Top-, Dual Gold 960 EC- és a Force 1,5 G növényvédő szerekre, de ezek csak arra az időpontra érvényesek, amelyre a termelő megkéri.
Azonban nagyon sok termelő biológiai növényvédelemmel megoldja a növényvédelmi problémákat.
Talajfertőtlenítés nélkül szinte nem termeszthető a batáta, mert a talajlakó kártevők komoly károkat okoznak a termésben. A csepegtetőrendszer használata itt értékelődik fel, mert több biológiai készítmény (pl. Bora, Artis Pro) is kiadható a tenyészidőszakban. Ezeket fontos már kiültetéstől kezdve többször használni. Lombkártevői vannak az édesburgnyának, de olyan minimális kártételt okoznak a lomban, hogy nem érdemes ellenük védekeznünk, természetesen ez köszönhető a nagy lombtömegnek.
Az édesburgonya kártevői – Levélzeten előforduló kártevők
Földibolhák (Alticinae)
Tünetek: Legbiztosabb jele, hogy földibolha van a kertünkben, hogy a fiatal leveleket hámozgatják, mind a fonáki, mind a levél felszínét. Erősebb kártétel esetén a levélzet szitaszerűen lyukacsossá válik. Néha hántoló rágásnyom is látszik, amelyet a képen az édesburgonya levélzetén is láthatunk.
Védekezés: A legfontosabb, hogy a közelben ne legyen a keresztesvirágúak családjába tartozó növény. Nagyon fontos a rendszeres gyomtalanítás. Egyes gyomok ugyanúgy vonzzák a földibolhákat, mint a káposztafélék. Az integrált növényvédelmet alkalmazzuk és csak súlyos fertőzés estén nyúljunk a kémiai növényvédelemhez.
Hernyó kártevők (Lepidoptera)
Tünetek: A termesztés során sok lepkefaj hernyója károsíthatja a lombozatot. A leveleken található lyukak hernyó jelenlétére utalnak. Van olyan faj, mely ezüstös szállal szövi be a leveleket vagy hernyófészket is készíthetnek. A hernyók jelenlétére utal az utánuk hátrahagyott ürülék is.
Védekezés: Ha csak néhány egyed van, akkor fizikailag semmisítsük meg őket, ha nagyobb az invázió, akkor mindenféleképpen a kémiai növényvédelmet kell alkalmazni.
Levéltetű (Aphididae)
Testhosszuk általában 2–3 milliméter. Minden fajnak van szárnyas és szárnyatlan alakja is.
Tünetek: A levéltetvek levélen, hajtáson, virágon, termésen szívogatnak. Szívásuk nyomán a levél pödrődik, a hajtás elsatnyul, a levél deformálódik, súlyos fertőzés esetén a levél megsárgul, elhal, lehullik. Szájszervük szúró-szívó szájszerv, amellyel képesek a vírusokat terjeszteni.
Védekezés: Édesburgonya levélzetén kisebb károkat okozhatnak, olyan dús a lombozata az állománynak, hogy a növény gyorsan kiheveri, kinövi a kártételt. Azonban ha túl sok mézharmatot (a levéltetű nedve) észlelünk a lombozaton, akkor az a levéltetű túlzott felszaporodását jelzi, ekkor már célszerű a kémiai növényvédelmet alkalmazni.
Zöld cserebogár (Anomala vitis)
A zöld cserebogár régóta ismert mezőgazdasági kártevő. Az 1930-as évek után vissza húzódott, de kb. 2000-től polifág károsítóvá lépett elő. Tápnövényei széleskörűek.
Tünetek: A kifejlett imágók a levél lemezét rágják le, csak az erezet marad meg, tarrágást végeznek. Édesburgonyánál a csoportosan rajzanak. A gumó húsában mély berágásokat okoznak a lárvák.
Védekezés: A feromon vagy varsas csapdák jelzik a kártevő megjelenését, így a fertőzési gócok könnyen behatárolhatók, majd felszámolhatók. A többi cserebogártól eltérően ezek nem este, hanem nappal repülnek. Kisebb kártétel esetén nem szükséges a védekezés, mivel olyan dús lombtömege van az édesburgonyának, hogy gyorsan kiheveri. Súlyos tarrágás esten felszívódó szerrel védekezzünk ellenük.
Üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum)
Az üvegházi molytetű az egész világon megtalálható. Rendszeresen előfordul és gyakori. A szabadban is előfordul, különböző növények levelének fonákján tartózkodik és szívogatja leveleket, a levelek ráncosak és deformáltak lesznek. Az árnyékos, párás helyeket kedveli.
Tünetek: Szúró-szívó szájszervükkel a növények nedveit szívogatják, ezáltal azok legyengülnek, fejlődésben visszamaradnak, A repülő alakok vírusbetegségeket terjesztenek egyik növényről a másikra. Ezt tetézi, hogy sok mézharmatot is ürítenek, amire fekete korompenész gomba rakódhat, szennyezve a növényt.
Védekezés: Erős fertőzés esetén sűrűn, akár 3-4 naponta is ismételnünk kell a permetezéseket. Váltogassuk a hatóanyagokat, és alkalmazzunk szerkombinációkat, mert nagyon gyorsan ellenállóvá válnak egy-egy növényvédő szerrel szemben.
Az édesburgonya kártevői – Talajban előforduló kártevők
Bevezető
Jelentőségük az utóbbi években újra megnőtt, a száraz évjáratok, valamint a pénzhiány miatt elmaradó talajfertőtlenítések hatására. A kárt leggyakrabban a pajorok és a drótférgek okozzák, de egyes években a mocskospajorok (vetési bagolylepke lárvája) felszaporodása nyomán is nagy terméskiesés jelentkezik. A gumó húsában mély, nyílt berágásokat okoznak a cserebogárpajorok, és a mocskospajorok. A drótférgek rágása nyomán kerek lyukak, alagútszerű járatok alakulnak ki a gumó belsejében. A lótücsök a ültetés után okoz súlyos problémát. A gyökereket rágja így a dugvány teljes pusztulásához vezet. Azért is veszélyesek a talaj lakó kártevők, mivel utat nyithatnak a különböző kórokozóknak.
Májusi cserebogár lárva (Melolontha melolontha)
A májusi cserebogár egy viszonylag gyakori európai bogárfaj, egyben a Kárpát-medence legnagyobb mezőgazdasági jelentőségű cserebogárfaja.
Tünetek: Fő kártevő nem a kifejlett rovar, hanem a lárvája okoz súlyos kártételt. A gumó húsában mély berágásokat okoznak. Nagyobb rajzás esetén az imágó is kártételt tud okozni, karéjozó rágást ejt a levélzeten.
Védekezés: A talajlakó kártevők esetében az agrotechnikai védekezési lehetőségeknek különös jelentősége van, a kártétel lényegesen mérsékelhető. Az első kártételi év után talajműveléssel és talajforgatással (tárcsa, kombinátor, talajmaró stb.) a lárvák nagy része elpusztítható. A kémiai védekezés szükségességét a kártevők egyedsűrűsége alapján ítéljük meg. Amennyiben a területen m2-enként 1-2 pajor található, a védekezést feltétlenül el kell végezni talajfertőtlenítővel.
Pattanóbogár lárvája drótférgek (Agriotes spp.)
Tünetek: A drótférgek jellegzetes kárképe a gumó húsának alagútszerű átfurkálása, kisebb- nagyobb járatok kialakítása. Súlyos minőségi veszteséget okozhatnak, a termés eladhatatlanná válik.
Védekezés: A kémiai védekezés szükségességét a kártevők egyedsűrűsége alapján ítéljük meg. A talajfelvételezést – amennyiben lehetséges – még az ősz folyamán célszerű elvégezni, amikor a lárvák még a felső 15–20 cm-es talajszintben tartózkodnak. Amennyiben a területen m2-enként 1-2 drótféreg található, a védekezést feltétlenül el kell végezni.
Lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa)
Tünetek: polifág károsító, a talajban járatokat ás, ezekben közlekedve apró rovarokkal, gilisztákkal és növényi részekkel táplálkozik. Kertjeinkben a növényeink föld alatti részeinek elvágásával, illetve elrágásával súlyos gondokat tud okozni. Édesburgonya gumójában is okozhatnak kártételt, de a fenológiai fázis elején ültetés után jelentenek nagyobb veszélyt.
Védekezés: Biológiai talajfertőtlenítővel, mint pl. a Nemastarral hatékonyan tudunk ellenük védekezni.
Mezei pocok (Microtus arvalis)
A fokozott felmelegedéssel egyre több termelő küzd a mezei pocok kártétellel és ennek egyik fő oka az, hogy nem jutnak elegendő vízhez, így súlyos károkat fokoznak az édesburgonya ültetvényünkben.
Tünetek: Képesek nagymennyiségű gumót megrágni kis idő alatt. Súlyos kártételt tudnak okozni ha felszaporodnak a területen.
Védekezés: A pocok riasztó készítményt a károsító járatába kell juttatni, majd a lyukat be kell zárni.
Az édesburgonya kórokozói
Bevezető
A kárt okozó betegségek az elmúlt években megfigyelhetők voltak, tünetek rendszeresen tapasztalhatók, de súlyos kártételt nem okoztak. Szükséges vizsgálni a potenciális kórokozók általi fertőződés lehetőségeit.
Palántadőlés (Pythium spp., a Rhizoctonia solani, Alternaria spp.)
Tünetek: A növény színe élénkzöld marad, a gyökérnyaki része viszont üvegessé válik, majd a palánta dőléséhez vezet. A gyökérnyaki résznél barnás, fekete befűződés. A betegség nem csak palánta korban jelentkezik az állományban. Ezen kívül a sűrű állomány, a túlöntözés, a talaj levegőtlenné válása, a savanyú kémhatása (pH 6-6,5) és a tápanyaghiány is hajlamosító tényezőnek számít.
Védekezés: A fertőzött növényeket távolítsuk el a területről, valamint ha súlyos fertőzésről van szó vegyszeres beöntözést alkalmazzunk.
Alternáriás levélfoltosság (Alternaria spp.)
A betegség valószínűleg mindenhol jelen van, ahol édesburgonyát termesztenek, de az indiai és japán hivatkozásokon kívül semmilyen írásos információt nem találtak a földrajzi elterjedésről.
Tünetek: A betegség legnyilvánvalóbb tünete a barna nekrotikus elváltozások jelenléte az idősebb leveleken, jellegzetes bikaszem megjelenésével, koncentrikus gyűrűkkel, amelyek 1–5 mm szélesek, jól meghatározott szélekkel. A betegség kialakulásával világosbarna elváltozások képződnek koncentrikus gyűrűkkel.
Védekezés: A betakarítás után semmisítse meg és égesse el a növényi maradványokat
Lágyrothadás (Erwinia carotovora subsp. carotovora)
A lágyrothadás egy polifág kórokozó (baktérium), számos zöldségnövényen és dísznövényen is károsít. Megtalálhatók a talajban, vízben, levegőben, valamint rovarok testén is.
Tünetek: Növényi résszel való érintkezést követően pektin és cellulózbontó enzimeket termel, amik kezdetben a növényi szövetek lágy, vizenyős felpuhulását, majd rothadását okozzák. Jellegzetes szag társul mellé. Főleg tárolás során megjelenő betegség.
Védekezés: Megfelelő hőkezelés, folyamatos szellőztetés tárolás alatt.
Közönséges gumórothadás (Rhisopus spp., Botrytis spp.)
Kórkép: A közönséges gumórothadást kórokozó gomba idézi elő. A gomba tünetei a gumó felszínén krémsárga, szürke penészgyep párna jelenik meg. A betakarítás során keletkező sérüléseken jelenik meg a fertőzés a tárolás alatt, fő ok a nem megfelelően történő hőkezelés. A Rhizopus által okozott lágyrothadás némi hasonlóságot mutat a bakteriális lágyrothadással, mivel mindkettő vizes, húsbomló rothadást okoz, és mindkettő vonzza a gyümölcslegyeket. A bakteriális rothadás azonban kellemetlen szagot áraszt, míg a Rhizopus rothadás kellemes erjedt szagot áraszt, amely vonzza a gyümölcslegyeket.
Védekezés: Csávázással, illetve gombaölőszeres beöntözéssel megfelelően tudunk védekezni ellene, valamint a megfelelő hőkezelés. Fontosak azonban a betakarításkori körülmények. Például a betakarításkor a heves esőzés és az alacsony hőmérséklet megnöveli a fertőzés lehetőségét
Scurf (Monilochaetes infuscans)
2021-ben betakarítás során már több termelő jelzett egy betegséget, amelyet az édesburgonya gumó héján észleltek. Magyar neve még nem ismert angolul scurf-nak hívják, amely egy gomba betegség és csak édesburgonyában okoz problémát.
Tünetek: A tünetek apró barna foltokként jelennek meg a húsos gumófelszínen. Ezek megnagyobbodnak és összeolvadnak, hogy elszíneződött, felületes, nekrotikus, különböző méretű és alakú, határozott körvonal nélküli tüneteket okoznak. A folt vagy sérülés színe a héj színétől függ, a rézszínű héjú fajtáknál barna, a vörös héjúaknál pedig majdnem fekete sérülésekkel. Csak a gumó héját érinti a fertőzés, de ez a tárolás során fokozott vízveszteségét okozhat. A növény föld feletti részei nem érintettek, kivéve, ha fertőzött talajjal érintkeznek. A gomba fertőzött talajából/termesztő közegéből a dugványokkal terjed a szántóföldre. A gomba rövid ideig talajlakó, de a szerves anyagban gazdag talajban, például állati trágyában hosszabb ideig is életképes maradhat. A betegség súlyosabb a kötött talajokon.
Védekezés: A szaporító telepen higiéniai rendszabályok betartása. Steril föld használat. Vetésforgó (2-3 év lazább talajokon és 3-4 év kötött talajokon).
Fuzáriumos gyökér és felületi rothadás (Fusarium oxysporum, Fusarium solani)
Ezek a gombák talajlakó gombák, és sok éven át megmaradhatnak a talajban. A fertőzés általában a betakarítás során és azt követően szerzett sebeken keresztül történik.
Tünetek: A Fusarium oxysporum által okozott felületi rothadás a húsos gyökereket általában a tárolás során, a betakarítás során keletkezett sebeken keresztül fertőzi meg. Azonban a betakarításkor is jelen lehet a hasadás vagy a rovarok vagy fonálférgek táplálkozása által károsított gyökereken. A tárolt gumókon kör alakú, világos- vagy sötétbarna, száraz és szilárd sérülések találhatók. Lassan terjed a kéregszövetre, de általában nem jut túl az érgyűrűn. A gyökér felszíne összezsugorodik, az alatta lévő hús pedig kiszárad. A Fusarium solani által okozott fuzáriumos gumórothadást kezdetben nehéz megkülönböztetni a felületi rothadástól. A Fusarium gumórothadás fejlődése során azonban behatol az érgyűrűbe, és a sérülések céltábla-szerű mintázatot kapnak, koncentrikus világos- és sötétbarna gyűrűkkel. Előrehaladott stádiumban a sérülések belsejében lencse alakú üregek alakulnak ki, amelyek gyakran fehér penészrostokat tartalmaznak.
Védekezés: Egészséges szaporítóanyag használata. A gumókat akkor szedje fel, amikor a talaj nem túl nedves és kerülje el a betakarítás közbeni sérüléseket
Édesburgonya madártollszerű-foltosság vírusa (Sweet Potato Feathery Mottle Virus)
Tünetek: Az egyik legjelentősebb batátavírus, amelyet a levéltetvek terjesztenek, illetve a szövetnedvvel is átvihető, az édesburgonya madártollszerű-foltosság vírusa (SPFMV). Maga a fertőzés legtöbbször tünetmentes. Esetenként enyhe kör alakú klorotikus foltok jelennek meg, illetve a levélerek mentén enyhe világoszöld mintázat alakulhat ki. A fertőzés az akut tünetek az új leveleken, fiatal hajtásokon észlelhető. A krónikus tünetek az idősebb leveleken válnak újból láthatóvá, amik erősen klorotikus, lilás elszíneződésű foltok formájában jelentkeznek. A vírus fennmaradását általában a fertőzött gumók biztosítják. Mivel sok esetben az áruként megtermelt édesburgonya kerül hajtatásra, így aztán a vírus megfertőzi az új nemzedékeket is. A legjelentősebb károkat a vírus komplexek okozzák. Ekkor a batáta hatalmas lombozata megbetegszik és a gumóhozam is jelentősen csökken. Ilyen betegség komplex az édesburgonya vírus komplex (több vírus vesz részt a fertőzésben) pl.: SPFMV+SPCSV (édesburgonya klorotikus satnyulás vírusa). Fontos, hogy a hajtatásra felhasznált gumók vírusmentesek legyenek, mivel a palánták állapota nagyban függ a felhasznált gumóktól.
Védekezés: Már a hajtatás során is védekezni kell az esetleges levéltetű fertőzéstől. A jó szaporítóanyag felhasználásával jelentősen növelhető a hozam. Érdemes figyelni arra, hogy a palánták megbízható helyről származzanak. Ez minimalizálja a batátavírusok terjedését és segíti a többlethozam elérését.
Édesburgonya sárga satnyulás vírusa (Sweet Potato Chlorotic Stunt Virus)
Az édesburgonya klorotikus satnyulás vírusa Európában karantén vírus és az édesburgonya termesztésben az egyik legveszélyesebb. Magyarországon is kimutatták a dél-alföldi régióban.
Tünetek: A növény csökött lesz, vissza marad a fejlődésben, levélsárgulás és hervadás tünetei jelentkeznek.
Védekezés: Vírusmentes szaporítóanyag haználat, valamint a vektorok (levéltetű, üvegházi molytetű) elleni védekezés.
Egyéb abiotikus problémák
Bevezető
A kedvezőtlen környezeti feltételek számos tünetet okozhatnak, amelyek közül sok hasonlíthat a betegségek vagy kártevők károsodásának tüneteihez. Mielőtt arra a következtetésre jutnánk, hogy egy probléma valamilyen betegség vagy rendellenesség következménye, fontos mérlegelni, hogy a környezeti tényezők okozhatták-e a problémát. A kedvezőtlen környezeti feltételek közé tartozhat a túlöntözés, a hosszan tartó szárazság, a hideg hőmérséklet a szántóföldön vagy a tárolóban.
Napégés
Amikor a hőmérséklet 38 Celsius-fok fölé emelkedik napégés tüneteit észlelhetjük az édesburgonya levélzetén. A magas hőmérséklet hatására a talaj gyorsabban kiszárad, és a növények gyökerei is kiszáradhatnak. Ilyenkor a növényeken a napégés tünetei jelentkezhetnek, mint például a levelek sárgulása, majd barnulása. Nagyon fontos, hogy ebben az időszakban biztosítsuk a megfelelő vízmennyiséget a növényeink számára.
Lignifikáció
Ideális termesztési körülmények között a járulékos gyökerek raktározó gyökerekké alakulnak, kedvezőtlen környezeti feltételek esetén, ugyanazon járulékos gyökerek röviddel az ültetés után a ceruzagyökerek képződéséhez vezet. A túlöntözés és a száraz talajba való ültetés is károsan hat a gyökérfejlődésre. Az ültetés után nagyon fontos az iszapoló öntözés az édesburgonya dugványoknak. A hideg talajba való ültetés károsan hat a raktározó gyökerek kialakulására. Az ültetés utáni 2 hét fogja eldönteni, hogy a járulékos gyökérből ceruza vagy raktározó gyökér lesz. A léghőmérséklet is fontos szerepet játszik a raktározó gyökerek kialakulásában, az ültetési időszakban 25-31 °C nappali és 17-21 °C éjszakai hőmérséklet ideális a raktározó gyökerek fejlődésének. A 15 °C-nál alacsonyabb hőmérséklet károsan hat a raktározó gyökérzet kialakulására.
Hő és víz stressz hatása
Tünet: A gumók belseje szivacsossá válik, majd szabálytalan alakú üregek figyelhetők meg a gumó belső szövetében.
Védekezés: Tartós meleg esetén ügyeljünk arra, hogy vagy kora reggel vagy a késői órákban öntözzünk.
Tápanyag visszavétel
Az ültetés utáni 80. napon észlelünk lilás, nekrotikus tüneteket a lombozaton. Nem kell megijedni nem tápanyag hiányról van szó, hanem ilyenkor kezdi vissza szívni a tápanyagot a gumó a lombozatból. Vannak olyan édesburgonya fajták is, amelyeknél a lilás szín egy fajtabélyeg, de ezeket a lilás elszíneződéseket már a fenológiai fázis elején észleljük.
Gyomirtás
A gyomirtásról
Az édesburgonyának nincs specifikus gyomnövénye. Nagyon változatos a gyomflórája, amely legfőképpen függ a talajtípustól. A gyomirtás az ültetés során csak az első négy-hat hétben szükséges, mivel később a legtöbb édesburgonya-növény teljesen és hatékonyan fedi le a gyomokat. A hatékony gyomirtás a sikeres édesburgonya termesztés egyik kritikus szempontja, mivel a gyomok versenyeznek a tápanyagokért, a vízért és a napfényért. A gyomok rontják a terméshozamot és minőséget. A gyakori vetésforgó előnyös a gyomnövények csökkentésében, mivel alternatív gyomirtó szerek alkalmazása csökkenti a gyommagtermelést és a későbbi felszaporodásukat. A mechanikai gyomirtást (kapálást, rotátorozást) a gyomnövények korai fejlődési szakaszában kell elvégezni, majd később az édesburgonya indái úgy benövik a talajfelszínt, hogy elnyomják a gyomokat. Esetileg engedélyezett az édesburgonya kultúrában a Dual Gold 960 EC (S-metolaklór) használata, ami egy kiemelkedő szelektivitású preemergens (ültetés előtti, csírázásgátló) egyszikűirtó szer, jelentős magról kelő kétszikű irtó hatással.
