A betakarítás utáni feladatok jelentősége és a batáta eredete
Amennyiben a mezőgazdaságban termelt növényekről van szó, úgy az élet bizony nem áll meg a szürettel, a termény felszedésével. A betakarítást követő (idegen eredetű, de lassan már nálunk is meghonosodott kifejezéssel: „posztharveszt”) műveletek jelentősége és feladatai az egyes kultúrnövények esetében eltérőek, de a legtöbb esetben elengedhetetlenek, és a termesztéstechnológia szerves részét képezik. Nincs ez másként a batáta esetében sem. Érdemes odafigyelnünk a felszedett gumókra és helyes tárolásukra, mert így lehet teljes a termesztés sikere.
Mielőtt a tárolás követelményeibe részletesebben belemennénk, érdemes néhány rövid gondolat erejéig végiggondolnunk, hogy a növény eredete bír-e erre bármilyen befolyással. A válasz természetesen igen – különben minek is szaporítanánk itt a szót, ugye :). A batáta Amerikából, az Egyenlítőhöz közeli vidékekről származik, és természetes körülmények között alapvetően évelő növény. A lombozat által a fotoszintézis során előállított tápanyagokat a növény a megvastagodott gyökereiben (vagyis a gumókban) halmozza fel, és a következő évben ezeket használja arra, hogy a gumók bőrszövete alatt elhelyezkedő rügyeiből új hajtásokat fejlesszen. A tárolás során azonban a gumók hajtása nyilvánvalóan nem kívánatos jelenség, így olyan körülményeket szükséges biztosítani, ahol ez nem következik be. Logikusnak tűnő megoldás lenne tehát egyszerűen jó hidegbe helyezni a gumókat, ott biztos nem tudna hajtani! Sajnos azonban a trópusi eredet ismét közbeszól: ez a növény nem adaptálódott (alkalmazkodott) a hideg körülményekhez, így az nincs is rá jó hatással.
A sikeres eltarthatóság lépései és a betakarítási teendők
Hazai klimatikus viszonyaink között a batáta jó eltarthatóságát alapvetően három megfelelően kivitelezett lépéssel érhetjük el. Az első (vagy ha úgy tetszik, nulladik) maga a betakarítás, a második az úgynevezett hőkezelés, a harmadik pedig a tényleges hosszútávú tárolás. Vizsgáljuk meg ezeket kicsit alaposabban!
Anélkül, hogy a betakarítás minden részletébe ehelyütt belemennénk, pusztán csak két elemet szeretnénk kiemelni. A legfontosabb, hogy igyekezzünk kerülni a sérüléseket! Nem szabad elfelejtenünk, hogy a batáta „bőre” sajnos elég vékony, így könnyen sérül. A betakarításhoz kapcsolódó másik fontos tényező a nedvesség kérdése; lehetőleg száraz talajból végezzük a betakarítást, ekkor jobb lesz az eltarthatóság, ha pedig úgy ítéljük meg, hogy túl sok föld, sár tapadt a felszedett gumókra, akkor is csak abban az esetben döntsünk ezek mosása mellett, ha rögtön képesek is leszünk a mosott gumók szárítására!
A gyógykezelés (curing) célja és folyamata
A betakarítást követően szükséges a felszedett gumók hőkezelése. Ennek a lépésnek különböző elnevezéseivel találkozhatunk a hazai szakirodalomban, mivel a folyamatnak nincs még a magyar (szak)nyelvben mindenki által elfogadott neve. Egyes esetekben utókezelésként is hivatkoznak rá, de a „parásítás” és a „gyógyítás” sem ismeretlen; az angol szakirodalom is – nem véletlenül – valóban a curing kifejezést használja. Ha ehhez az angol megfelelőhöz hasonlóan a művelet célját is leíró kifejezést keresünk, akkor magyarul talán a legtalálóbb a „gyógykezelés” szóösszetétel használata lenne 🙂
De mi is történik itt pontosan? A kezelést ajánlott a felszedést követően néhány órán belül megkezdeni, és összesen 5-7 napig szükséges végezni. A folyamat során a gumókat 30-33 °C körüli hőmérsékleten, 80-90%-os relatív páratartalom mellett kell tartanunk, de fontos, hogy emellett biztosítsuk a szabad légmozgást (rendszeres szellőztetés) is a tárolóban. A kezelés első 2-4 napja a gumók „átmelegedését” szolgálja, ezt követi további 3 nap „hőntartás”. Ezen optimális körülmények hatására a gumón – például a betakarítás vagy a szállítás során – kialakult kisebb sérülések, sebek képesek begyógyulni, és a gumóhéj általánosságban is megvastagszik, megszilárdul, ami nagyon fontos a tárolhatóság, kiemelten az esetlegesen fellépni képes tárolási betegségek elleni védelem szempontjából. Érdekes, hogy ezeken túl a gyógykezelés a gumók kulináris értékét is növeli; általánosságban magasabb lesz a gumók cukortartalma, finomabb ízek alakulnak ki. Ennek az az oka, hogy ezek a körülmények eleinte fokozzák a gumók anyagcsere folyamatait, és azok keményítő tartalmának egy része cukrokká alakul át. A kezelés végére az anyagcsere lassul, a szárazanyag tartalom összességében valamelyest csökken, ahogy maga a gumótömeg is: nagyjából 3-6%-ot. Ez a veszteség azonban a jobb eltarthatóság haszna mellett eltörpül. De a túlzott tömegcsökkenés elkerülése érdekében természetesen a szükségesnél hosszabb gyógykezelés is kerülendő!
Érdemes ismét visszagondolni a növény eredetére, hogy belássuk, a trópusi, szubtrópusi országok gazdálkodói megint előnyben vannak; ezeken a területeken a gyógykezeléshez szükséges körülmények megléte a betakarítás idejekor természetes jelenség lehet, ehhez nincs szükség speciális tárolási körülmények biztosítására. Egyébiránt ezeken a vidékeken nem ritka megoldás az sem, hogy nem is szedik föl egyszerre a terményt, hogy ne kelljen a tárolással bajlódni. Kellő óvatossággal végezve akár egyes tövek alól sem kell az összes gumót felszedniük; a kisebb gumók a talajban maradva hízhatnak tovább a tövek alatt! Persze kontinentális klímánkon az őszi lehűlésektől kezdődően ez már sem a levegő, sem a talaj hőmérséklete miatt nem járható út.
A hosszútávú tárolás optimális feltételei és kockázatai
A hosszútávú (6-8 hónap) tárolás során már alacsonyabb, 12-15 °C közötti hőmérsékletet kell tartanunk, a relatív páratartalom azonban továbbra is maradjon 80-90% között. A folyamatos szellőztetés itt is elengedhetetlen, és mindenképpen érdemes a betárolt gumók átválogatását is időszakonként elvégezni. Túl meleg körülmények között fokozódik a gumók élettevékenysége, és elkezdhetnek hajtani, ami elsősorban a fertőzések fellépésének kockázata miatt veszélyes, de a hajtásnövekedés energiaigénye miatt a gumók szénhidráttartalma is csökkenne, ami szintén nem kívánatos. Meleg, száraz tárolási viszonyok esetén előfordulhat a gumók szövetének kiszáradása és szivacsosodása. 10 °C alatt a gumók megfáznak, minőségük romlik, fássá válhatnak, és a főzés után is kemények maradnak. Az előzetesen megfelelően gyógykezelt gumók egyébként összességében ellenállóbbak, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy megspórolható a hosszútávú tároláshoz szükséges körülmények biztosítása.
