Dr. Király Kristóf, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növényvédelmi Intézetének oktatója újabb írással készült nekünk, melyben két olyan kártevőt mutat be, amelyek számos növény leveleit szívogathatják, és esetenként, főként a nyári időszakban, batátán is találkozhatunk velük. Jó olvasást kívánunk!
Atka, tripsz vagy mindkettő; mi szívogathatja a batáta leveleit?
Az édesburgonya az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvend Magyarországon, nemcsak a különleges ízvilágának és tápértékének köszönhetően, hanem egyszerű termeszthetősége miatt is. Szerencsére ez a kultúra növényvédelmi szempontból is az egyszerűbbek közé tartozik, természetesen néha azonban itt is megjelenhetnek bizonyos ízeltlábú kártevők. Ilyenek lehetnek az atkák és a tripszek is, melyekkel elsősorban meleg, aszályos nyári időjárás esetén találkozhatunk nagyobb számban; bár apró termetük miatt ilyenkor sem mindig könnyű őket észrevenni. Ezek az állatok nem kifejezetten a batátára „specializálódtak”, sokkal inkább olyan fajokról van szó, melyek számos egyéb termesztett növényünkön is képesek táplálkozni és károsítani (ezeket a kártevőket nevezzük idegen szóval „polifág”, vagyis soktápnövényű fajoknak). Bár ismereteink szerint nem tekinthetők a batáta rendszeres, meghatározó kártevőinek, de mégis érdemes lehet őket is megismernünk, hiszen az országban bárhol előfordulhatnak, és hát… jobb félni, mint megijedni. 🙂
Közönséges takácsatka
Az atkafajok közül a közönséges (vagy másnéven kétfoltos) takácsatka (Tetranychus urticae) megjelenésére érdemes fokozott figyelmet fordítanunk. A mezőgazdaságban ismert összes kártevő közül is az egyik, ha nem a legszélesebb tápnövénykörrel rendelkező fajról van szó, amely nem csak számos termesztett növényünkön károsíthat, de sokszor figyelhető meg különféle gyomnövényeken is. Rendkívül szapora, megfelelő körülmények között folyamatosan képes szaporodni, így egy év alatt akár 8-10 nemzedéke is kifejlődhet. Kifejezetten kedveli a száraz, meleg körülményeket. Maguk az állatok igen aprók (a kifejlett nőstény egyedek testhossza is csak nagyjából 0,5 mm; a hímek valamivel kisebbek), azonban mivel szövedéket is képeznek, telepeik – amelyben az átfedő, összefolyó nemzedékek miatt egyszerre vannak jelen tojások, még nem kifejlett, de mozgóképes és táplálkozó (lárva és nimfa) alakok és kifejlett egyedek is – egy nagyító segítségével azért észrevehetőek. Ezek a telepek leggyakrabban az idősebb levelek fonákán helyezkednek el – ezért ezekre mindenképpen fordítsunk fokozott figyelmet a felderítéskor! –, de kiterjedt fertőzés esetén gyakorlatilag bármilyen föld feletti részen megjelenhetnek. A kétfoltos takácsatka színe általában világos, sárgás-zöldes, de bizonyos körülményektől függően változó lehet, így ne lepődjünk meg akkor se, ha a nagyító alatt akár egészen pirosas színű egyedeket látunk.
1. kép: Közönséges takácsatkák, körülöttük az áttetsző tojásokkal, és egy fekete ürülékszemcsével. (Kép forrása: https://extension.usu.edu/planthealth/ipm/notes_ag/hemp-spider-mites)
A kétfoltos takácsatka szúró-szívó szájszervvel rendelkezik. Minden táplálkozó alak szívogatása a levelek külső sejtrétegeit roncsolja, ezzel csökkentik a lomb fotoszintetizáló képességét, valamint az okozott parányi sebzések a növények párologtatását növelik, így a vízháztartást is megzavarják. Károsításuk helyén apró, szabálytalan alakú, sárgás-fehéres foltok figyelhetők meg, amelyek a levelek színén is láthatóak, akkor is, ha az atka a fonákon helyezkedik el. Ezek a foltok elsősorban annak a következményei, hogy a takácsatka nyála fitotoxikus (vagyis a növény sejtjeire, szöveteire nézve mérgező), és a növényi szövetekben a klorofill elhalását okozza. Súlyos kártétel esetén ezek a foltok később össze is folyhatnak, az elszíneződés a sárgásból kissé bronzosra válthat, a levelek torzulhatnak, végül pedig elpusztulnak és lehullanak. A faj károsítása mindig az idősebb levelekről halad a fiatalabbak felé.
2. kép: Kiterjedt takácsatka telep szövedékkel és ürülékszemcsékkel. (Kép forrása: https://cropwatch.unl.edu/2016/managing-spider-mites-corn-and-soybean/)
Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy bár a közönséges takácsatka életmódja, kártétele, sőt még akár kinézete szempontjából is nagyon hasonlít kártevő rovarokhoz, de NEM rovar; mint minden egyéb atka, a pókszabásúak (Arachnida) osztályába tartozik, vagyis a pókokkal áll közelebbi rokonságban. Ebből kifolyólag a kifejlett egyedeknek sincs szárnya, vagyis az egy egyed által megtehető távolság nem túl nagy, így a faj terjedése jórészt passzívan következik be; egyrészt a szél, másrészt az emberi tevékenység (pl. ruhára, cipőre ragadva stb.) által. A terjedés mikéntjén túl azonban még egy nagyon fontos oka van, hogy miért érdemes az atkák rendszertani besorolását megjegyeznünk: mert semmiképp nem javasolt rovarölő szerrel megpróbálni védekezni ellenük. Az atkák ellen ugyanis a rovarölő szerek általában hatástalanok, sőt, a kezelés azokat a természetes ellenségeket gyérítheti, amelyek pont a kártevők egyedszámát tarthatnák kordában.
3. kép: Súlyos takácsatka fertőzés tünetei; sárguló foltok, a levelek között is láthatóvá váló szövedékkel.
(Kép forrása: https://blogs.k-state.edu/kansasbugs/2016/06/29/twospotted-spider-mites-hot-and-ready/)
Tripszek
A tripszek a takácsatkáknál csak valamivel nagyobb, 1-1,5 mm hosszú, karcsú testű rovarok, melyek szintén szúró-szívó szájszervvel rendelkeznek. Súlyos károsításuk hazánkban elsősorban hagymán, paprikán, illetve dísznövényeken szokott előfordulni, de valójában szinte minden növényen, így a batátán is találkozhatunk velük. A táplálkozásukkal okozott kár sok szempontból hasonlít a takácsatkákéhoz, velük ellentétben viszont a tripszeket nem védi szövedék, inkább kifejezetten rejtőzködő életmódot folytatnak; leggyakrabban szűk helyekre (virágokba, érzugokba, egymáshoz simuló levelek közé stb.) szeretnek behúzódni, zavarásra viszont menekülnek, kifejezetten aktívak és röpképesek, így megfigyelésük és begyűjtésük még a takácsatkákénál is nehezebb. Ráadásul a tripszek fajszintű azonosítása aprólékos mikroszkópos vizsgálatokat igényel, de a leggyakoribb kártevő fajok [nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis), dohánytripsz (Thrips tabaci)] életmódjában és jelentőségében a batáta szempontjából nincs különbség.
4. kép: Kifejlett dohánytripsz nőstény. (Kép forrása: Király Kristóf saját felvétele)
Kedvező körülmények között évente 5-6 nemzedékük is kifejlődhet, a takácsatkával ellentétben azonban nem alkotnak olyan telepeket, ahol minden fejlődési stádium együtt lenne megtalálható. A növényeken a táplálkozó lárvákat és a kifejlett egyedeket figyelhetjük meg, a nőstények viszont tojásaikat a növények szövetébe süllyesztik, így azok teljesen észrevétlenek maradhatnak. A száraz, meleg időjárás a tripszek számára is kedvező, de a takácsatkához hasonló mértékű felszaporodásra azért nem képesek. Mivel a tripszek a növényen, és a növények között is többet mozoghatnak, így velük akár az idősebb, akár a fiatalabb növényi részeken is találkozhatunk.
5. kép: Tripszek szívogatásának nyoma paradicsom levélen. (Kép forrása: Király Kristóf saját felvétele)
Kárképük a leveleken – vagy esetleg a színes virágokon – leggyakrabban ezüstös elszíneződés formájában jelentkezik, de pusztán a szín alapján ezt nem mindig könnyű elkülöníteni a takácsatkákétól. Bár kissé bizarrul hangozhat, de az elkülönítésben – a szövedék hiánya mellett – a kártevők ürülékének vizsgálata segíthet; az atkák ürüléke szilárd, apró granulátumokra emlékeztet (1-2. kép), míg a tripszeké folyékony, így csak pici, sötét foltok láthatók az ezüstös szívásnyomok környékén (5-6. kép). A tripszek nyála kevésbé fitotoxikus, így a károsított leveleken torzulások csak nagyon ritkán figyelhetők meg, a táplálkozásuk nyomán azonban a növény ebben az esetben is tápanyagot, vizet és értékes fotoszintetizáló felületet veszít. A tripszek jelentőségét emellett fokozza, hogy bizonyos növényeket megbetegítő vírusok terjesztésére is képesek, de ezek a vírusok a batáta termesztésében nem számítanak jelentősnek.
6. kép: Tripsz a szívogatásával okozott ezüstös elszíneződéssel, és a sötétzöld ürülékcseppekkel.
(Kép forrása: https://entomology.ca.uky.edu/ef328)
Érdekesség, hogy gyakran figyelhetünk meg tripszeket a takácsatkák telepeinek környékén. Ennek oka lehet, hogy a valamilyen ízeltlábú által már megtámadott növény könnyebb „préda” az őt követő kártevőnek is, mert a növény védekező rendszere már csak gyengébben képes működni. A tripszek „csatlakozása” esetén viszont nem biztos, hogy valóban nagyobb lesz a probléma, mintha csak a takácsatka lenne jelen. Ennek oka, hogy kiderült; az egyébként kifejezetten növényekkel táplálkozó tripszek előszeretettel fogyasztják el a takácsatkák tojásait is! Hogy ezt miért teszik, az nem tökéletesen tisztázott. Biztos, hogy az atkatojások könnyen fellelhető nitrogénforrásként szolgálnak számukra, amire minden rovarnak szüksége van. Az is elképzelhető, hogy a „versenytársuk” egyedszámát szeretnék visszaszorítani, mert a kompetíció bizony hátrányukra lehet. De persze az is lehet, hogy a tripszek egyszerűen csak jófejek, vagy legalábbis meggondolják magukat, és átállnak a termesztők oldalára! 🙂
